Néha a legnagyobb nyárban is beköszönt a tél a szívetekbe. Amikor azt hiszitek, most jön egy hosszú-hosszú nyári időszak, és nem számítotok rá. Egy hideg fuvallat befúj a mellkasotokba, és minden, ami addig ott élt és virágzott, megdermed. Ismerős? A szívek élete már csak ilyen. Olyanok, mint a főnixmadár. Életükben többször meghalnak, majd újra feltámadnak […]
Author: Puha Andrea
instant boldogság
Néha, a nagy boldogságkeresésben elfelejtünk hinni abban, hogy lehetséges igazán boldognak lenni. Valamiért azt hisszük, hogy boldognak lenni csak akkor jó, ha sokáig tart, még jobb, ha örökké. Pedig az az igazság, hogy a boldogság nem egy állandó állapot. Hogy is lehetne az? Ha az lenne, nem tudnánk, hogy boldogok vagyunk. Ellenben ha jut néha egy-egy […]
karácsonyi csoda
Rozi húsz perce mocorgott a piros bársonyszéken. Cipője talpa ütemesen dobogott a fekete-fehér kockás laminált padlón, fehér lambadaszoknyájának legfelső fodra merő gyűrődéssé vált két keze alatt. Amint észbe kapott, összedörzsölte a tenyerét. Nyirkos volt; beletörölte a szoknyája oldalába. Még öt perc – gondolta. Felnézett a vele szemben álló ajtóra, amelyre nagy betűkkel ki volt írva: Maion, főangyal […]
nem megy. már megint nem. bassza meg
A szerelmek bonyolultak. Kívülről könnyű megmondónak lenni, de amikor benne van az ember, egyáltalán nem egyszerű döntéseket meghozni. Szakítani, kilépni egy kapcsolatból végképp nem. #egyperces * Elhatároztam, hogy ma meg fogom mondani, végre. Nem halogathatom tovább, mert kifolyik a szemem ennyi képmutatástól. Undorodom magamtól, de gyötrődöm is. Úgy érzem magam, mint aki derékig beleragadt a […]
aranyhal
Helló, én vagyok az, az aranyhal, tudjátok, a mesékből. Véletlenül mindig kifognak, és ha kifognak, akkor csodálkoznak, örülnek, majd kívánnak hármat. Nem mintha abban olyan sok köszönet lenne. Az emberek már korábban sem tudták eléggé értékelni azt, amijük volt. Kívánni sem tudtak rendesen, mert nehezen fogalmazták meg azt, hogy mire van szükségük. Gyakran olyan rosszul […]
életfilm
Ma furcsa levelet kaptam. Csak egy boríték volt az egész, benne egy mozijegy, levél hozzá semmi. Megforgattam a kezemben, megnéztem mind a két oldalát, az időpont ma estére szólt, egy olyan moziba, amiről még nem hallottam soha. A film címét olyan cikornyás betűkkel írták fel, amilyet a cirkuszban szokás használni, az volt a címe: Életed […]
pogány
– Kelj fel! – noszogatott anyám. Éreztem, hogy végigsimítja kezével a vállam, de juszt se akartam felkelni. Igazságtalannak éreztem, hogy fel kell áldoznom a vasárnap délelőtti Disney meséket egy szentmiséért. De azért felkeltem valahogy. Ez ilyen felnőtt dolog. Erre már rájöttem. Ha gyerek vagy, akkor azt csinálod, amit a felnőttek kérnek, és ha ők azt […]
látószög
Fel kellett volna szögelnem a képeket a falra, gondoltam, mikor az első csapást mérted a konyhai asztalra. A bútor lába megroggyant, szinte látni véltem, ahogy meghajlik a térde, de csak nyögött egyet szomorúan, kicsit vádlón, hogy miként hagyhatom én ezt. Mind a négy sarkába kellett volna egy szög, csóváltam a fejem, majd a vitrin felé […]
van, ami mindenhol ugyanaz
A nagymuter állt a kismamacipőjében a mosogató felett és súrolta a lábast. Nagyokat nyögött, néha megdörzsölte terebélyes csípőjét, testsúlyát hol az egyik, hol a másik lábára helyezte. Sarka repedezett volt, bokája megdagadt a sok jövés-menéstől, talán ezért is volt olyan ingerült. A nagyfater pont a tévét kapcsolgatta, mire a nagymutter szeme haragosan rávillant, és fölemlegette […]