a ragadozó nők ezer arca

A ragadozó nő mindannyiunkban benne szunnyad, csak mindannyiunkból másképpen kel életre és másképpen nyilvánul meg. Másként tinikorunkban, másképp akkor, amikor magabiztos én néz vissza a tükörből ránk. Van, amikor féktelenül kitör, máskor ösztönös és határozott, megint máskor pedig szertelen, mint a Kung Fu Panda, és nem értjük, hogy mi történik. Jelenetek a ragadozó nők arcaiból. * […]

Rettegek elaludni, mert attól félek, azt álmodom majd, hogy mellettem fekszel

Az összetört szív mindig fáj. A szakítás nem katonadolog. Erre gondol mindenki, amikor szakítás után először hajtja álomra a fejét. Egyedül. Egyperces az első álmatlan éjszakáról. * Álomra hajtom a fejem. Először azóta, hogy elmentél itthonról. Végleg. Megfogtad a táskád fülét, olyan szerencsétlenül, mintha mindjárt el akarnád dobni. Mindig jókat mulattam az ügyetlenségeden. Olyan cuki […]

„a színeid megfakultak, a nevetésed röfögéssé változott, és arra gondoltam, hogy túl jó vagyok én neked”

A szerelmi ügyek bárhová kifuthatnak, mert gyakran nem mi írjuk, hanem az élet. A szakításhoz nem kell mindig a megcsalásig jutni, elég csak egy rádöbbenés. Mondjuk arra, hogy jók vagyunk a másikhoz. Túl jók. #egyperces * Az egész érzés úgy szakadt rám, mint egy hideg zuhany. Nem is! Mint amikor lágyan leomlik a vörös bársonyfüggöny a színpadon. […]

„igen, anya. jól van, anya. persze” – mese arról, amikor a szülők beleszólnak a párkapcsolatunkba

Néha nehezebb önálló életet kezdeni, ha a szüleink beleszólnak az életünkbe. Még a húszas éveink közepén, végén is, még ha már van párkapcsolatunk, keresetünk, akkor is. Mit lehet ilyenkor csinálni? #egyperces * Úgy képzelem el anyámat, mint egy kristályt. Megváltoztathatatlan a személyiségszerkezete. Mindegy, mivel közeledem: hővel, faggyal, kalapáccsal, ő akkor is kitart a saját véleménye mellett. […]

„túl jó voltál” – avagy a terézanyukat miért hagyják el mindig?

Emberek jönnek és mennek az életünkben. Különféle szerepeket töltenek be a miénkben, és különböző szerepeket töltünk be mi az övékében. Néha dominánsak vagyunk, néha zsarnokok. Máskor pedig mi vagyunk Terézanyuk. A nők, akik befogadják a pasit, feljavítják, majd azok otthagyják őket. De miért? #egyperces. * Lógok a semmiben. Itt ülök a szoba közepén egy felfordított […]

„látszatharmónia. ebben nőttél fel” – élet egy passzív-agresszív társ mellett

A passzív-agresszív emberekkel nehéz együtt élni. Minden válaszuk olyan, mint az őrölt bors a szembe, minden ígéretük szertefoszlik a semmiben, mégis újra és újra esélyt adunk nekik, hátha megváltozik. Hátha egyszer kiáll magáért. Hátha egyszer őszintén véleményt formál. Nem egyszerű. #egyperces * Ma különösen utálom az anyádat és az apádat. Fél órája piszkálsz. Még a […]

azt érzem, együtt lélegzünk, de nem szívjuk el egymás elől a levegőt

Néha minden jó és minden összejön. Ilyenkor sok a mosoly, az érintés, a pillangók repkednek a hasatokban. Egyperces arról, amikor tudod, hogy jó ember mellett vagy. * Ma pont úgy láttalak téged, mint a romantikus filmekben azokban a jelenetekben, amikor az arcéleden megcsillan a nap fénye. Azokra a jelenetekre gondolok, amelyek alatt megszólal a zene, a dallamosabbik, lágy […]

én bújós vagyok, te nem. két külön világ vagyunk – mégis működik

Valamiért él az a tévhit, hogy a szerelmespárok két felének nagyon hasonlónak kell lennie. Pedig ez nem mindig van így. Egyperces arról, mikor két különböző világ talál egymásra. * Mindig mosolyognom kell, amikor reggel felkelünk, és csipás szemmel odateszem főni a kávét. Én kávézom csak, enélkül nem indulhat el a reggel. Te mindig kinevetsz, úgy […]

„Fogalmad sem volt, mennyire szép vagy” – Hamuba sült pogácsa egy lánytól az anyjának

Az anyák szerepe fontos. Sokáig ők tanítanak minket, felkészítenek az életre, felpakolnak pici csomagokkal, amiket aztán apránként kibontogatunk az életünk során. Aztán vannak dolgok, amiket mi tanítunk meg az anyukánknak. Például, hogy szeresse magát, és lássa meg a szépséget abban, amit a tükörben lát. Egy #egyperces novella következik. * Anya, te drága kincs! Hidd el […]