azt érzem, együtt lélegzünk, de nem szívjuk el egymás elől a levegőt

Néha minden jó és minden összejön. Ilyenkor sok a mosoly, az érintés, a pillangók repkednek a hasatokban. Egyperces arról, amikor tudod, hogy jó ember mellett vagy.

*

Ma pont úgy láttalak téged, mint a romantikus filmekben azokban a jelenetekben, amikor az arcéleden megcsillan a nap fénye. Azokra a jelenetekre gondolok, amelyek alatt megszólal a zene, a dallamosabbik, lágy fajta, amitől aztán olvadóssá változik mindenki kedve. Én most is olvadok. Főleg, amikor a vakító fényből előbújik a mosolyod. Ettől úgy érzem magam, mintha a napsugár átszüremlene rajtam, és felmelegítené a mellkasom, a szívem, és megsimogatná a hátam.

Szavakká formálom ezt az érzést: jó helyen vagyok melletted.

Hálás vagyok ezért az érzésért. Tinédzserkoromban csak álmodtam róla, hogy nem csak a könyvszereplőimen keresztül fogom majd érezni ezt a megfoghatatlanul szép érzést, hanem lesz majd olyan valaki, aki majd kiváltja belőlem. Aztán lemondtam róla, amikor elváltak a szüleim. Azt is elfelejtettem, hogy valaha akartam ilyet érezni. Azt gondoltam, ez az érzés nem létezik, csak valaki kitalálta, hogy az élet forogjon a maga kis körforgásában.

Ez az érzés olyan az életnek, mint a fogaskerekeknek a gépolaj: hajtóerő.

Szüleim válása után nem nagyon hajtott semmi. Pont úgy mozogtam, mint azok a gépezetek, amelyek azóta járnak, amióta elindították őket. Nyikorgón, kötelességtudóan, automatizáltan. Meglepő, hogy egy válás átélése mennyire darabokra szed. Elveszi a hitet, kitöröl egy időszakot az életedből. Kihúzza a lábatok alól a talajt: összeomlik egy stabilnak hitt világ. Utána nehéz hinni bármiben is.

Aztán jöttél te. És együtt felépítettünk egy új világot. Újra képes voltam hinni abban, hogy jó helyen vagyok valaki mellett. Ezt érzem minden mozdulatodból: amikor a derekamra teszed a kezed, vagy amikor a mosolyoddal kisimul a bennem összekócolódó csomó. A tetteidből, mint amikor megléped a fontos lépéseket, az olyanokat, mint a költözés. Amikor szavak nélkül is tudod, mi a bajom. Kérés nélkül teszel meg értem dolgokat.

És ilyenkor azt érzem, együtt lélegzünk, de nem szívjuk el egymás elől a levegőt. Azt érzem, a másik felem vagy, de közben tudom, hol vagyok én. Egyre gondolunk, de hallom a saját gondolataimat is.

Szimbiózisban élünk, mégis külön.

Egyszerűen csak jó helyen vagyunk egymás mellett.

( megjelent itt. )

Vélemény, hozzászólás?