karácsonyi csoda

Rozi húsz perce mocorgott a piros bársonyszéken. Cipője talpa ütemesen dobogott a fekete-fehér kockás laminált padlón, fehér lambadaszoknyájának legfelső fodra merő gyűrődéssé vált két keze alatt. Amint észbe kapott, összedörzsölte a tenyerét. Nyirkos volt; beletörölte a szoknyája oldalába.
Még öt perc – gondolta. Felnézett a vele szemben álló ajtóra, amelyre nagy betűkkel ki volt írva: Maion, főangyal rezidencia. Rozi elfintorodott. A Maion név kötelez. Az önfegyelem angyala híres volt arról, hogy szigorúan veszi a szabályokat, és jaj annak az ifjú angyalnak, aki megszegi azokat!
Ekkor kinyílt az ajtó. Felcsendült Maion karcos, tiszta hangja:
– Rozália, kérem, jöjjön be!
Rozi felpattant. Elsimogatta ruháján a ráncokat, és néhány gyors lépéssel a Főangyal asztala előtt termett.
– Jelen! – kiabálta izgatottan, a szó közepén el is csuklott a hangja.
Maion összerántotta a szemöldökét, de nem nézett fel, elmélyülten tanulmányozta Rozi papírjait.

A fiatal angyal nem tudta elképzelni, hogyan lehet órák hosszán át ilyen passzentos öltönyben ülni; már-már légszomja lett, ahogy Maion szorosra kötött nyakkendőjét nézte. Hozzá képest Rozi megjelenése maga volt a bűn: kócos fekete haj, pörgős szoknya, lezser felhőfonálból szőtt póló, rajta napsárga szöveg: “Felhőbagázs” – ez egy heavy metal angyalegyüttes neve volt, akikért Rozi rajongott.
A fiatal angyal kínjában nyelt egyet.
Maion végre valahára Rozira nézett.
– Ha jól látom, szeretne szintet lépni, és karácsonyi csodatévő angyal posztra váltani.
– Khmm. Igen. Így van! – bólogatott hevesen Rozi.
– És eddig a Felhőgyár szekcióban dolgozott, mint hócsináló angyal. Igaz?
– Ühüm.
– Ugye tudja, hogy a karácsonyi csodatévő angyal poszt különleges önfegyelmet és szabálykövetést igényel? Itt azt látom a papírjai között, hogy egyszer lebénította a forgalmat Budapesten, mert úgy ítélte meg, idézem: “létfontosságú volt”. És volt egy incidens, amikor felelőtlenül elolvasztotta egy kisközség tavának a jégtakaróját.
– Khmm. Nos, igen. Hát – lehelt egy hosszút Rozi. – Ha megengedi, hogy megma…
– A lényeg, hogy szemlátomást nem szereti igazán követni a szabályokat, példának okáért az egyenruhát sem viseli következetesen – mérte végig a fiatal angyal öltözékét Maion.
Rozi hátán görcsbe rándult egy izom.
Maion ledobta a lány dossziéját az asztalra, és a nagy papírhalom alól előszedett egy másikat. Elhúzta a száját.
– Ez komoly aggályokat vet fel bennem azt illetően, hogy alkalmas-e egy ilyen fontos poszt betöltésére, de mivel az eddigi vizsgákon megfelelt az elvárt szintnek, ezért jogában áll részt venni egy próbanapon.
– Ó! Köszö… – nyitotta száját Rozi, de Maion megállás nélkül folytatta.
– Itt ez a dosszié! – lebegtette meg Rozi előtt az anyagot. – Beosztom magát Észak-Karolinába, Lincoln megyébe, Lincolnton városába. A célszemély T. Károly. A maga dolga, hogy próbanapos karácsonyi csodatévő angyalként véghezvigyen néhány csodát. Ahogy tanulta, a csoda lényege abban rejlik, hogy boldoggá tegyen vele valakit. Tegyen belátása és a tanultak szerint. Szenteste holnap van, reggeltől éjfélig van lehetősége elvégezni a feladatot, a végleges döntést a próbanapon nyújtott teljesítménye alapján hozom meg. Most már elmehet. – Azzal ledobta T. Károly aktáját a megszeppent angyal elé.
Rozi kissé reszkető kézzel magához vette a paksamétát, majd az ajtó felé indult.
– Rozália! – szólt utána Maion.
– Igen? – fordult vissza Rozi.
– Remélem, világos, hogy itt egyetlen szabály megsértése is lefokozást von maga után! Egyetlen irreális csoda, és mehet felhőket mosni!
Rozi biccentett egyet, majd behúzta maga után az ajtót.

*

Ha szeretnéd elolvasni, hogy Rozi küldetése hogyan sikerül, akkor itt tudod folytatni Krisz Nadasi writes oldalán, ahová az egész novella felkerült. Krisz oldalát egyébként érdemes akkor is böngészned, ha sok kérdésed van az írással kapcsolatban. Ó, és előre szólok, hogy lehet, szükséged lesz egy papírzsepire is…

Vélemény, hozzászólás?