pogány

– Kelj fel! – noszogatott anyám. Éreztem, hogy végigsimítja kezével a vállam, de juszt se akartam felkelni. Igazságtalannak éreztem, hogy fel kell áldoznom a vasárnap délelőtti Disney meséket egy szentmiséért. De azért felkeltem valahogy. Ez ilyen felnőtt dolog. Erre már rájöttem. Ha gyerek vagy, akkor azt csinálod, amit a felnőttek kérnek, és ha ők azt […]

kulcslyuk

Az ilyen napoknak, mint ez, teljesen más az ízük, mint a többinek. Emészthetetlenek, jutott az eszembe a megfelelő szó, miközben tökéletes rálátásom nyílt a padló legapróbb repedéseire, meg az is eszembe jutott, hogy én mennyire utálom ennek a lakásnak a halszálkás parkettáját. Rohadtul nem akartam beköltözni ide, de te azt mondtad, majd kicseréljük. Persze, erre […]

látószög

Fel kellett volna szögelnem a képeket a falra, gondoltam, mikor az első csapást mérted a konyhai asztalra. A bútor lába megroggyant, szinte látni véltem, ahogy meghajlik a térde, de csak nyögött egyet szomorúan, kicsit vádlón, hogy miként hagyhatom én ezt. Mind a négy sarkába kellett volna egy szög, csóváltam a fejem, majd a vitrin felé […]

kirakat a makettvárosban

Megint megindultak a lábai. Felállt a kirakat asztalától, a megszokott mozdulattal kiment a csapóajtón, tett egy félkört a kávézó körül, és megállt pontosan a kirakat előtt. Tekintete végigsiklott a kirakatnak döntött bicikli kék vázán, kopottas barna ülésén és kormányán, amit még nem fogott senki, mégis azt a hatást keltette, mintha már több ezer kilométert szolgált […]

van, ami mindenhol ugyanaz

A nagymuter állt a kismamacipőjében a mosogató felett és súrolta a lábast. Nagyokat nyögött, néha megdörzsölte terebélyes csípőjét, testsúlyát hol az egyik, hol a másik lábára helyezte. Sarka repedezett volt, bokája megdagadt a sok jövés-menéstől, talán ezért is volt olyan ingerült. A nagyfater pont a tévét kapcsolgatta, mire a nagymutter szeme haragosan rávillant, és fölemlegette […]

lista

Hajnal van és a lépcsőn ülök. Nyakon legyint a nyári szellő. Gyorsan megmarkolom a kezemben halódó papírt, pedig így is egy ránc már. Ahogyan ránézek, olyan mint egy öreg tenyér, sorsom tenyere. Gyermekkorom egy töredéke ez a papírcafat. Valami a lábamra csöppen. Gyorsan felemelem a buborékfújót és új buborékokat csinálok vele. Nézem őket, fénytelenek. Nemsokára […]

szia kedves idegen

Mesélni és írni. Sétálni a fantázia országaiban és a valóságban. Sorokat kötni a betűkből. Azt hiszem ez az élet. Egészen kicsi korom óta rajongok a könyvekért, történetekért. Szeretném, ha te is része lennél a világomnak. Szeretem a kihívásokat, így időnként szavazhattok a Facebook oldalamon egy-egy képre, ami megfog benneteken. Amelyik kép a legtöbb lájkot kapja, arra […]