nem megy. már megint nem. bassza meg

A szerelmek bonyolultak. Kívülről könnyű megmondónak lenni, de amikor benne van az ember, egyáltalán nem egyszerű döntéseket meghozni. Szakítani, kilépni egy kapcsolatból végképp nem. #egyperces * Elhatároztam, hogy ma meg fogom mondani, végre. Nem halogathatom tovább, mert kifolyik a szemem ennyi képmutatástól. Undorodom magamtól, de gyötrődöm is. Úgy érzem magam, mint aki derékig beleragadt a […]

aranyhal

Helló, én vagyok az, az aranyhal, tudjátok, a mesékből. Véletlenül mindig kifognak, és ha kifognak, akkor csodálkoznak, örülnek, majd kívánnak hármat. Nem mintha abban olyan sok köszönet lenne. Az emberek már korábban sem tudták eléggé értékelni azt, amijük volt. Kívánni sem tudtak rendesen, mert nehezen fogalmazták meg azt, hogy mire van szükségük. Gyakran olyan rosszul […]

életfilm

Ma furcsa levelet kaptam. Csak egy boríték volt az egész, benne egy mozijegy, levél hozzá semmi. Megforgattam a kezemben, megnéztem mind a két oldalát, az időpont ma estére szólt, egy olyan moziba, amiről még nem hallottam soha. A film címét olyan cikornyás betűkkel írták fel, amilyet a cirkuszban szokás használni, az volt a címe: Életed […]

pogány

– Kelj fel! – noszogatott anyám. Éreztem, hogy végigsimítja kezével a vállam, de juszt se akartam felkelni. Igazságtalannak éreztem, hogy fel kell áldoznom a vasárnap délelőtti Disney meséket egy szentmiséért. De azért felkeltem valahogy. Ez ilyen felnőtt dolog. Erre már rájöttem. Ha gyerek vagy, akkor azt csinálod, amit a felnőttek kérnek, és ha ők azt […]

kulcslyuk

Az ilyen napoknak, mint ez, teljesen más az ízük, mint a többinek. Emészthetetlenek, jutott az eszembe a megfelelő szó, miközben tökéletes rálátásom nyílt a padló legapróbb repedéseire, meg az is eszembe jutott, hogy én mennyire utálom ennek a lakásnak a halszálkás parkettáját. Rohadtul nem akartam beköltözni ide, de te azt mondtad, majd kicseréljük. Persze, erre […]

látószög

Fel kellett volna szögelnem a képeket a falra, gondoltam, mikor az első csapást mérted a konyhai asztalra. A bútor lába megroggyant, szinte látni véltem, ahogy meghajlik a térde, de csak nyögött egyet szomorúan, kicsit vádlón, hogy miként hagyhatom én ezt. Mind a négy sarkába kellett volna egy szög, csóváltam a fejem, majd a vitrin felé […]

kirakat a makettvárosban

Megint megindultak a lábai. Felállt a kirakat asztalától, a megszokott mozdulattal kiment a csapóajtón, tett egy félkört a kávézó körül, és megállt pontosan a kirakat előtt. Tekintete végigsiklott a kirakatnak döntött bicikli kék vázán, kopottas barna ülésén és kormányán, amit még nem fogott senki, mégis azt a hatást keltette, mintha már több ezer kilométert szolgált […]

van, ami mindenhol ugyanaz

A nagymuter állt a kismamacipőjében a mosogató felett és súrolta a lábast. Nagyokat nyögött, néha megdörzsölte terebélyes csípőjét, testsúlyát hol az egyik, hol a másik lábára helyezte. Sarka repedezett volt, bokája megdagadt a sok jövés-menéstől, talán ezért is volt olyan ingerült. A nagyfater pont a tévét kapcsolgatta, mire a nagymutter szeme haragosan rávillant, és fölemlegette […]

lista

Hajnal van és a lépcsőn ülök. Nyakon legyint a nyári szellő. Gyorsan megmarkolom a kezemben halódó papírt, pedig így is egy ránc már. Ahogyan ránézek, olyan mint egy öreg tenyér, sorsom tenyere. Gyermekkorom egy töredéke ez a papírcafat. Valami a lábamra csöppen. Gyorsan felemelem a buborékfújót és új buborékokat csinálok vele. Nézem őket, fénytelenek. Nemsokára […]

szia kedves idegen

Mesélni és írni. Sétálni a fantázia országaiban és a valóságban. Sorokat kötni a betűkből. Azt hiszem ez az élet. Egészen kicsi korom óta rajongok a könyvekért, történetekért. Szeretném, ha te is része lennél a világomnak. Szeretem a kihívásokat, így időnként szavazhattok a Facebook oldalamon egy-egy képre, ami megfog benneteken. Amelyik kép a legtöbb lájkot kapja, arra […]